Starting Colts!!!
Starting Colts, Stefan Ostiedal
<!--[if !vml]--><!--[endif]-->
„Starting Colts” alatt a fiatal lovak belovaglását (alapozás) értjük. Mindig hangsúlyozzák a trénerek, hogy milyen fontos a további tréninghez az alapozás. Ha az alapkiképzés során valamit felületesen tanítunk, vagy túl gyorsan továbblépünk, akkor keletkeznek a problémák, amik a további kiképzést erőteljesen megnehezítik. Csak olyan lovak, amik megfelelő alapozást kaptak, állnak készen, hogy egy magasabb szintre lépjenek.
Stefan Ostiadal a fiatal lovak belovaglására specializálódott, és hosszú évek alatt nevet szerzett magának mint „Colt Starter”. Komoly nevű trénerek és tenyésztők alapképeztették már lovaikat Stefánnál. A következő sorozatban az ő „Starting Colts” programját szeretnénk bemutatni.
Általános viselkedés, felkészítés a tréningre
Ahogy a lovak kiképzésével kezdünk foglalkozni, pár dologról el kell gondolkodni. Foglalkoznunk kell a lovak szociális viselkedésével, ki kell ismernünk, és fel kell vennünk két karakterformát nekünk is, amit mi a westernlovaknál olyan nagyra értékelünk: erős idegrendszer és kiegyensúlyozottság.
Csak akkor lesz igazi kapcsolatunk a lóval, ha hajlandóak vagyunk bizonyos reakciókat figyelmen kívül hagyni, másokat meg korrigálni. Bizalom és tisztelet! Ehhez egy példa:
Egy fiatal ló első napja a tréningen, és a tulajdonos váltig állítja, hogy a ló problémamentesen adja már a lábait. De az normális, hogy az első napon egy idegen helyen a pucolásnál olyan ideges, hogy egy helyben állni is alig tud. Ilyenkor nagyon nehéz a lábakat felvenni, és előfordulhatna a próbálkozásnál, hogy kudarcot vallunk, és igazából ezért büntetnünk kéne. Ezért jobb a lovat egy-két napig hagyni, hogy megszokja a helyét, ahol néhány percig kikötve kell állnia, amíg nyugodt nem lesz. És először csak akkor kell a lábait adnia, mikor megismerkedett a szituációval. Így lesz bizalma az emberhez, mert így nem lesz túlterhelve.
Máshogy van ez a tisztelettel. Ugyanez a fiatal ló félrelöki az embert, és az istállóba rohan. Ekkor nem szabad, hogy megértők legyünk, mert a ló soha, semmilyen körülmények között nem fordulhat az ember ellen, és nem gázolhat át rajta. Szabad, hogy új dolgoktól féljen, de sosem lapíthatja ki ezért az embert. Erre figyelni kell már az elejétől fogva, és így nyerünk tiszteletet!
Fiatal lovak kiképzéséhez tudnunk kell, hogy a lovak csak a nyomás megszűnéséből tanulnak. Az, hogy mit csinált abban a pillanatban, amikor a nyomás megszűnt, elraktározódik, és ebből tanul. Figyelni kell arra is, hogy a nyomást fokozatosan építsük fel addig, míg a megfelelő válaszreakciót el nem érjük. Mindig olyan finoman, ahogy csak lehet, de olyan erősen, amennyire csak szükséges. Ha a megfelelő reakciót megkaptuk, a nyomás azonnal megszűnik, vagy szünettel jutalmazunk. Csak így kaphatnak egy kooperáló lovat, ami szívesen dolgozik önöknek. Ehhez is egy példa:
Egy ismerős ül a szomszéd szobában, és önök hívják őt. Első próbálkozásnál semmi reakció, ekkor hangosabban hívják. Még mindig semmi. A harmadik hívásnál önök igazán hangosak. Ha most válasz érkezik, önöknek nincs szükségük arra, hogy még kiabáljanak. De ha minden alkalommal úgy kiabálnak az ismerősüknek, mint a harmadik alkalommal, az ismerős biztosan nem lesz barátságos, és lehet, hogy kapnak egy figyelmeztető választ is.
Legyenek olyan kedves munkáltatók, akik a munkásnak (ló) jó munkavégzés esetén adnak 13. havi fizetést (szünet), ezzel motiváljanak.
Gyakran történik, hogy még a szorgalmas és jó lovaknak is túlórázniuk kell. Tud 2 métert csúszni, és azonnal fokozzák a tempót, hogy csússzon ötöt. És ha már egész jól forog, akkor használják a sarkantyút, hogy még gyorsabb legyen. Egy öreg lovat talán így gyorsíthatunk, de egy fiatal lovat demotiválttá tesz a túl sok nyomás. És mi egy élettel teli, kooperáló lovat akarunk, nem pedig egy „Wrangler”-t (farokcsapkodó). Az alapkiképzés célja mindig az kéne, hogy legyen, egy bizonyos „alapjármódokban”-t elérni.
Mikor kezdjük a tréninget?
A legjobb, ha az általános szoktatást (handling) már csikókorban elkezdjük. A legjobban a csikó az első héten, az anyja mellett tanulja meg, hogy vezetőszáron menjen, és ki legyen kötve.
Ha a csikó már az első héten tapasztalatot szerez a kötőfékkel és a vezetőszárral, ezzel saját későbbi munkánkat köny-nyítjük meg. A kikötésnél fontos, hogy egy stabil kötőféket használjunk és egy biztonságos kikötőhelyet (karikát), mert ha egy fiatal ló azt tapasztalja, hogy ha nagyobb ellenállást tanúsít, szabad lesz, minden stresszes helyzetben így keres majd kiutat.
Ezután tanulja meg a csikó, hogy egy finom kefével hagyja magát ápolni, és tűrje, hogy a lábaihoz érjenek.
Ajánlatos először a lábakat egy pálcával simogatni, mert egy villámgyors csikórúgás igen fájdalmas tud lenni.
Ezután meg kell tanulnia a lábait adni. Ezt egy speciális kötél segítségével tanítjuk, hogy védjük magunkat a kirúgástól.
A kötéllel rávesszük a csikót, hogy emelje a lábát. Először persze rugdal a kötélben. Ezért nem büntetjük, hanem várunk, míg megnyugszik, és a lábát ellazítja. Ekkor azonnal leengedjük a lábát. Így megtanulja ellazítani.
Egy csikót rögtön úgy kezelek, mint egy felnőtt lovat. Például egy csikó sem gázolhat át az emberen, nem húzhatja el. A csikók általában a második napon okosak lesznek, és elszaladnak. Akkor jön az ember művészete, a lovat megszelídíteni. De néha minden rosszul sül el. A csikó egyre dominánsabb lesz, és előfordulhat, hogy hirtelen az embernek kell félreállnia. Nem szabad, hogy eddig fajuljon a helyzet. Mutassák meg a csikónak egyértelműen, hogy az ember teste tabu.
Tegyenek róla mindenképpen, hogy a csikójuk más fiatal állatok társaságában nőjön fel. Csak így érhetnek el egy normális szociális viselkedést. Egy csődörcsikónak feltétlenül fontos, hogy legyen egy játszótársa, mert ha nincs, gyakran az embert kezdi el csipkedni.
Mit tegyek a lovammal belovaglás előtt?
A talajról történő munka nagyon hasznos dolog, hogy egy nyers lovat a hátasló léthez fokozatosan hozzászoktassunk.
Önök mögött megy, követi önöket, és nem önök követik a lovat. Figyeljenek, hogy ne legyen folyamatos nyomás a kötőféken, és ne próbálják állandóan fékezni a lovat. Ha önök elé akar menni, a vezetőszár végével küldjék vissza. Inkább egyszer kicsit erősebben, mint folyamatosan behúzott kézifékkel. A lónak kezdettől fogva meg kell tanulnia úgy követnie az embert, mint egy jól nevelt kutya.
Ha a vezetés során az ember irányát változtatja, késznek kell lennie a lónak követnie. Ha nem teszi, nem figyel, vagy ránt egyet a másik irányba, ad az ember a kötéllel egy kifejezett impulzust, és végső esetben a kötél végével elküldi a ló csípőjét, hogy a figyelmét újra magára vonja.
Meg kell tanulnia, hogy a világ addig van rendben, míg az emberre figyel, különben balhé lesz, ahogy megpróbál saját döntéseket hozni. A mindennapi munkában ez a gyakorlat a bokszba vezetésnél fordul elő, ahol a lovat bevezetve nyugodtan meg kell várnia, míg a kötőfék lekerül, és csak utána mehet!
De nemcsak a hátulsó láb kell, hogy kitérjen, a mellső lábakat is félre kell tudnom küldeni. Ehhez én oldalról a nyakra gyakorlok nyomást (annyit, amennyi szükséges) addig, amíg a ló a mellső lábaival egy lépést oldalra enged. Ezután hagyom állni, majd megismétlem a gyakorlatot mind a két irányban.
Egy jó gyakorlat, amit mindenki otthon is csinálhat, hogy valamit a ló hátára tesznek, hogy megszokja. Tűrnie kell, hogy egy takaróval az egész testét érintsék, simogassák vagy paskolják.
Érdemes még a lóval kis sétákat tenni. Ez jót tesz a kapcsolatnak. A ló megszokja, hogy távol van a többiektől, és különböző dolgokkal is szembesül.
Még ha először ellenkezik is, minden alkalommal jobb lesz, és később már rutinná válik.
A személyről
Stefan Ostiadal, született ’68-ban, a ’80-as évek közepén került kapcsolatba westernlovasokkal az idősebb bátyja révén (Willi, patkolókovács). Az első években Stefan a bátyja ranchén dolgozott a Chiem-tónál. Ott tudott először tapasztalatot gyűjteni már kész, főleg cuttinglovakon. Ebben az időben Stefan néhányszor volt kint az USA-ban cuttingot tanulni.
Már korán elkezdte érdekelni a fiatal lovak belovaglása, és így került 1991-ben a Boden-tóhoz, a Honstetter Quarter Horseshez, ahol 1997-ig a szaporulat belovaglásáért volt felelős. Ez alatt az idő alatt Stefan több lovat képezett ki, és szerepelt velük eredményesen versenyeken.
1997 márciusától a menyasszonyával, Adelheid Baurral megteremtette saját kiképzőistállóját Fronhofenben, Ravensburg mellett (Oberschwaben). Hogy a reiningben továbbképezze magát, Stefan újra pár hónapot dolgozott a világbajnok (World Champion) Bozo Rogersnél, akit Stefan nyugodt stílusa úgy megfogott, hogy pár lovat a sajátjaiból alapozásra Fronhofenbe küldött.
További neves trénerek és tenyésztők (RK Stables, LQH, Vaquero Station, Buena Vista Ranch, Honstetter Quarter Horses, Kierdorf QH, Western Imports, Bernhard Kneisel stb.) egész Németországból és a környező országokból, Ausztriából, Franciaországból és Svájcból küldték a lovaikat alapozásra Stefanhoz. Stefan Ostiadal maga is indul versenyeken, és számos regionális jó eredménye van kezdő, amatőr és fiatal osztályban.Stefan ’90-ben DQHA Futurity döntős volt, ’94-ben NCHA Cutting Európa-bajnok, nyert rengeteg, fiatal lovaknak kiírt versenyt, juniorvizsgát, kétszeres EWU Champion 2000 junior reiningben és junior trailben, országos bajnok 2000-ben és második 2001-ben.
<!--[if !vml]--><!--[endif]-->
Első nyergelés
Pont az első nyergelés hozhat bizonyos körülmények között csúnya meglepetést, ha az ember nem ügyel pár dologra.
A legjobb, ha az ember veszi a fáradságot, és egy jól bekerített lovaglópályát keres. Ezért megyek én a mi "talajmunka- pályánkra" (12x30 m). Sokszor hoznak hozzánk olyan lovakat, amik már megszokták a nyerget. De, mert én már többször "csúnyán meglepődtem", minden lovat először a pályán nyergelek.
Hevedernek a sima neopren hevedert használom. Ezek puhák, és a mindennapi használat után ki lehet mosni és megszárítani. Nem gyűrődnek, és nem törik fel a fiatal lovakat.
Mint a talajmunkánál is, az első nyergelés előtt itt is először egy nyeregalátéttel végigsimogatom a lovat, amit tűrnie kell, és nem mutathat félelmet. Ezt általában háromszor, vagy négyszer kell csinálni. Nagyon félős lovaknál vigyázok arra, hogy ez a "kizsákolás" ne legyen eltúlozva, különben megtörténhet, hogy a legkisebb muzdulatnál a ló már megijed. Itt fontos, hogy a középutat megtaláljuk.
A lovat, mikor először nyergelem, nagyon óvatosan helyezem fel a nyerget a hátára. A ló ekkor nincs kikötve, csak én fogom egy vezetőszáron. Persze ki lehet kötni egy lovat, ha csak rá akarom tenni a nyerget. De ha a hevedert is be akarom akasztani, nem kötöm ki a lovat a falhoz. Amikor először akasztom be a hevedert, a jobb oldali kengyelt felakasztom nyeregszarvra, és miután a nyerget a ló hátára helyeztem, a kengyelt lassan leengedem. A heveder beakasztásához most a bal oldali kengyelt akasztom fel a nyeregszarvra. Nagyon képben kell lenni ahhoz, hogy a heveder meghúzása előtt a ló el ne rohanjon bakolva. Az persze előny, ha valaki a hevederfelhúzót egyenletesen tudja húzni, úgy, hogy ne rántsa meg. Ebből az okból használok én modern nejlon hevederfelhúzót, azok jobban csúsznak. Persze nem húzom meg elsőre erősen, hanem várok egy kicsit, és húzok rajta megint. Csak annyira húzom meg végül, hogy a nyereg semmiképpen ne csússzon le. Általában a ló még ilyenkor is áll.
Ekkor elküldöm a lovat, és általában ez az a pillanat, amikor örülök, hogy a karámnak magas falai vannak, mert egy bakoló ló "vakon" átmegy a karámon, és akkor baj van. Tehát hajtom egy kicsit pár percig, amíg meg nem nyugszik. Az állásban csak akkor nyergelem a lovat, ha már teljesen engedékenyen reagál!
Munka a körkarámban (Round-pen)
Már a legelejétől a körkarámban dolgozom a lóval, csak, mivel fémrácsból van építve, az első nyergelést nem ott csinálom, mert nem akarom, hogy a ló nekiugorjon a fémkarámnak, és megsebesítse magát. Ha már a nyergelés nem probléma, tanulja meg a ló a körkarámban, hogy körbemenjen, és irányt változtasson, ha a válla elé lépek. Újra és újra a kezdeteknél a ló körben van járatva pár percig, amíg meg nem nyugszik, jól nem érzi magát.
Melyik kantárt először?
A nyereggel történő munka alatt a ló már általában kantárt visel, amit én az első napokon szívesen használok, egy Side pull csuklós zablával. Ezt a kantárt már az első naptól hordja a ló, hogy megszokja.
Nem lenne jó, ha csak akkor tennénk be a zablát a ló szájába, mikor lovagolni akarunk rajta először. Mivel a zabla egy idegen test a lónak, úgy viselkedik, mint mi, mikor fogorvosnál voltunk, és valami változás van a szánkban. Mi is először piszkáljuk a nyelvünkkel, míg pár nap alatt meg nem szokjuk. Ezért a lónak is kell adni egy kis időt, hogy megbarátkozzon vele. Az első napokon nem is használok szájzárat.
A második vagy harmadik napon kikötöm a ló fejét a nyereghez, hogy egy oldalsó húzást megszokjon. Meg kell tanulnia, hogy ne ellenkezzen a húzásnak. Ezt kb. tíz percig csinálom mind a két oldalon. Amit én semmiképpen sem teszek, hogy a fejet lefelé kötöm ki! A ló nem tanulhatja meg, hogy a zabla mindkét oldali húzása ellenére mehet előre!
Lovashoz szoktatás
Ebben az időben én autógumikat erősítek a nyeregre, hogy súlyt és mozgást a nyeregben szokjon. Erre persze különbözőképpen reagálnak a lovak.
Érzékeny állatok először bepánikolnak, mások nem is foglalkoznak vele, és a csődörök néha megpróbálnak a kerékbe harapni.
Jobb, ha a kerékbe, mint az én lábamba!
Egy másik kötél a nyereg hátsó karikáit köti össze a ló fara mögött úgy, hogy a csánkhoz érjen. Ez is szoktatás, előkészítés a dupla futószárhoz.
Eközben gyakran helyezem a súlyomat valamelyik kengyelbe, vagy keresztbe fekszem a lovon, amíg meg nem nyugszik. Ha napok múlva sem hagy a ló felszállni engem, vagy a szeme fehérjét mutatja, akkor segítségül hívok egy másik személyt, aki megfogja a lovat, míg én biztosan nem ülök a nyeregben. Aztán hagyom, hogy vezetgessenek, míg a ló meg nem szokja ezt. Ezt is egy-két napig ismételjük.
Gyakran használom az öreg heréltemet is. Hagyom, hogy a körkarámban a fiatal lóval fusson pár kört, míg meg nem ismerik egymást. Aztán szárra veszem a fiatal lovat, és keresztben vezetem a körkarámon, majd egy másik személy felül rá. Gyakran nagyobb nyugalmat hoz egy tapasztalt, nyugodt ló jelenléte, mint gondolnánk. Jobb a kisebb rizikó, minthogy ledobjon. Minél többször sikerül a lónak ledobnia, annál kisebb lesz a bizalma a lónak. Ezért próbálok meg minél kevesebbet "lepakolva" lenni. A testemet és egészségemet sem akarom szükségtelen kockázatnak kitenni. Ehhez egy "egészséges tippet" egy idősebb hölgytől kaptam. A hölgy figyelt egy darabig, míg én a lábam újra és újra megpróbáltam betenni a kengyelbe egy arab félvérnél, aminek a gazdája az első belovaglási kísérletnél a lovarda túlfelébe katapultált. A félvéren látni lehetett, hogy legkésőbb akkor, mikor sikerül a nyeregbe ülnöm, felsöpri velem a környéket. A kerítése akkoriban a lovaglópályámnak sem volt valami jó, és rossz érzésem is volt (mondhatjuk, hogy frászt kaptam). Mindenesetre azt javasolta, hogy várjam meg, míg esik az eső, és menjek ki vele a friss szántásba.
Ahogy mondta, megtettem. Először futószáraztam egy kicsit a jelöltet, aztán fel rá. Persze először tombolt, de nem jutott sokra a mocsárban. Aztán többször fel és alá, két napon keresztül. Így a ló meggyógyult, és én is egészséges maradtam. Kösz, Nagyi!
Biztos vannak olyan emberek, akik hetek alatt több bizalmat építenének fel. Mégis sok olyan eset van, ahol bizalommal nem lehet gyógyítani. A ló félt a lovastól a hátán, és ez elől menekült, ami pár nappal azelőtt segített is. Most meg kellett tanulnia, hogy egy lovas a háton nem jelent rosszat, és az ellenkezéssel semmire sem megy. Akkor is, ha a tapasztalat stresszes. Előfordulhat, hogy az ember fél leugrani a medencébe a 3 méteres deszkáról, és legszívesebben inkább lemászna, de ha egyszer leugrott, a félelem elszáll, és nő az önbizalom.
Munka dupla futószárral
Mikor a ló szokja a lovast, a dupla futószárral dolgozunk, amit én speciálisan csináltattam. Ez 12 méter hosszú, és mind a két végén van karabíner. Így lehet összekötött, és így könnyebb használni. A dupla futószárnak nálam csak egy feladata van. A lónak meg kell tanulnia, mit jelent a "Whow", és hátra kell lépnie. A futószárral csak alig irányítom a lovat, és figyelek arra, hogy laza száron dolgozzon. Az első ilyen munka stresszes lehet a lónak, és megpróbál elfutni tőle. Ekkor beállok a körkarám közepébe, egy kézbe veszem a szárakat, hagyom a lovat menni addig, míg meg nem szokja, és meg nem nyugszik. Ez alatt a gyakorlat alatt megszokja, hogyha a vezényszó "Whow", jön, és felveszem a szárat, ne menjen előre többé. Ezért olyan fontos nekem, hogy a lovak addig ne találkozzanak mindkét oldali húzással. A munka a dupla futószárral kb. 10 percig tart. Ebben a rövid időben a lovat többször megállítom, és hátra is léptetem. Mivel a futószárat a kengyelen keresztül vezetem, a húzás a zablára alulról jön, így hamar megtanulja a ló a hátraléptetésnél a fejét leadni.
Közel négy vagy öt napig tart a dupla futószár tréningprogram, de ekkor már igazából jól megy hátrafelé, és jól áll meg.
Összességében azt kell mondanom, hogy erre a kb. 10 napra van szükségem ahhoz, hogy a lovat a lovaglásra felkészítsem. És a legtöbb kuncsaft hagy nekem időt!
Hétvégi Starting Colts programokról nincs jó véleményem, bár ez alatt az idő alatt a többi ló között megtörténik az első lovaglás, de gyakran ott van hétfőn a résztvevőnek a probléma, hogy a körkarám, és a többi ló eltűnt. És mert tegnap minden olyan könnyű volt, ma biztosan minden jobban fog menni. Pedig dehogy! Persze biztosan kap a résztvevő egy pár jó tippet, amik azonban csak tapasztaltabb lovasoknak segítenek, nem kezdőknek. Ha az ember végiggondolja, hogy 100%-os alapozáshoz legalább 100 nap kell, gondolhatjuk, mennyit érhetünk el két nap alatt. Jobb, ha inkább szakemberhez fordulunk, akinek tapasztalata van.
A felszerelésről
A dupla futószár után lecserélem a kantárt egy egyszerű csuklós zablával felszerelt kantárra. Ekkor kap a ló egy szájzáró kötőféket is, amit először magasra állítok, hogy lágyabb legyen a lónak. Nagyon alacsonyra állítva a kezdeteknél a ló ellenkezését okozhatja. Ezenkívül egy martingált is használok, amit szintén hosszúra csatolok, hogy a kezeimet messzire el tudjam venni a ló nyakától.
Az utóbbi években sok hevedert kipróbáltam, de a neoprén bizonyult a legkönnyebben kezelhetőnek. Könnyű a tisztítása, mosható, gyorsan szárad, és amióta ezt használom, egy fiatal lónak sem volt hevederiszonya.
Nálam a lovak elejétől fogva Prof. Choice lábszárvédőit hordják. Ez védi a lábaikat az ütéseknél és hajlításoknál.
<!--[if !vml]--><!--[endif]-->Az első 30 nap nyereg alatt
Miután többször felültem a lóra, megszokta a lovast és a nyeregben való mozgást, elkezdhetem a tulajdonképpeni tréninget a nyeregből. Az első, amit egy fiatal lónak meg kell tanulnia, hogy mindhárom jármódban tudja a lovas súlyát hordani, kövesse a szárat, átengedő legyen, megálljon és hátralépjen. Ezek a legfontosabbak nekem az első 30 napon.
A jármódok
Először körkarámban kell a lónak megtanulni a lovast mindhárom jármódban hordani. A lépés megkezdésénél kissé előredőlök a nyeregben, és kattogok a nyelvemmel. A ló a dupla futószár gyakorlataiból már megtanulta, hogy mi ez a hang, és általában elsőre elindulnak lépésben. Ha mégsem sikerül, akkor használok annyi lábszárat, ami feltétlenül szükséges. Ugyanígy teszek az átmeneteknél ügetésbe és vágtába. Nagyon figyelek arra, hogy laza száron lovagoljak.
Ha ügetünk, és szeretném a lovat vágtába küldeni, akkor nem állítgatom különösképpen, relatív egyenesen hagyom. Az elején, ha problémája van a vágtába ugrással, akkor segíthet, ha néhány napig kifelé állítom. Egy fiatal ló a legelőn, amikor balvágtában megy, akkor a fejét jobbra hordja. Ilyenkor még kissé ferde a ló, a kifelé állítás azért segíthet, mert így általában beljebb jön a csípő, és könnyebb lesz a "helyes" lábra beugrani. Persze nem szabad, hogy ez megszokássá váljon. A későbbiekben meg kell tanulnia a lónak vállgimnasztikával a testét helyesen hordani. Ha a ló megvadul, ellazulok a nyeregben, lassan veszem fel a laza szárat, addig, míg le nem lassul. Utána azonnal visszamegyek arra a helyre, ahol történt! Eleinte még magasan fogja hordani a fejét, de percről perce lejjebb fogja adni.
Direkt hajlítás és irányítás
A hajlítás természetesen a kanyarodással van összefüggésben. Bár az első napokon a lábszársegítséggel különválasztom a kanyarodást a hajlítástól. A kanyarodáshoz egy nagyon egyszerű szisztémám van.
Ez az "öt ajtó" szisztéma. Úgy kell elképzelni, hogy minden lovas a lehetőségeit egy-egy ajtóval jelképezi. A lónak meg kell tanulnia oda menni, ahol az ajtó nyitva van. Mindkét szár és lábszár egy-egy ajtó, az ötödik ajtó pedig egyszerre a két szár. Tehát, ha egy lovat balra akarunk irányítani, akkor a bal szár ajtót nyit, és a jobb zár, ugyanígy a lábak is, bal nyit, jobb zár. A lónak tehát az első napokban meg kell tanulnia a szárak között maradni, és egyenesen menni.
Általában nem sok értelme van csak a ló fejét jobbra húzni, amikor a válla balra dől. Ha valaki egy lovat irányítani akar, szüksége van arra, hogy a ló válla és mellső lábai fölött kontrollja legyen. Csak így lesznek irányíthatók! Arra is figyelek, hogy először a záródó szárral irányítsam, és utána a záródó lábbal. Relatív gyorsan megtanul a ló a nyomásnak engedni, és egyenes lesz. Persze ezt nem könnyű egy kis körkarámban megcsinálni.
Ezt úgy oldom meg, hogy mindig átlovagolok egyenesen a közepén lépésben vagy ügetésben, és a végén leirányítom erről az egyenesről, vissza a szélére.
Ez két okból is jó gyakorlat. Egyrészt szeretném a lovat irányíthatóvá tenni és egyenesen irányítani, másrészt a végeken gimnasztikázom, hajlítom.
A gimnasztikázás nem jelent mást, mint hajlíthatóvá tenni a ló elejét (száj, nyak, váll), középrészét (törzs) és a hátulját (csípő). Egy fiatal lónál itt is figyelek arra, hogy szisztematikusan elölről hátrafelé haladjak.
A lónak tehát meg kell tanulnia a direkt szár nyomására engedni szájban és nyakban, és puhának lenni. Az előzőekben történt laterális kikötés miatt nem kell nagy ellenállásra számítani. Az persze természetes, hogy eleinte a ló nyaka még merev, és nem tudja annyira hajlítani. Fontos addig tartani a direkt kézzel, míg a ló átengedő nem lesz, és az engedést a nyomás megszüntetésével jutalmazzuk.
Ha a direkt kezet kifelé viszem, akkor először a belső lábat odateszem, hogy megtanulja a különbséget a hajlításnál az eleje és a törzse között. Persze arra is figyelek, hogy hajlításnál a ló kövesse az orrát, ami azt jelenti, hogy egy íven lesz.
A direkt szár arra való, hogy megtanítsa meghajlítani a nyakat és a vállat a következő gyakorlatokra, mint például az indirekt láb, vállkontroll.
A "Whow" jelentése
Egyike a legfontosabb dolgoknak, amit egy westernlónak tudnia kell, az a konzekvens megállás vagy stoppolás. Már elég korán lerakom az alapköveket, és fiatal lovaknál gyakran már az első napokban kifejlesztek egy stopreflexet a laza száron való lovaglással, megállással és hátraléptetéssel. A dupla futószáron már megtanulta, hogy a zabla nyomására hátrafelé engedjen. Ezért fontos, hogy a fiatal lovaknak, amik hozzánk kerülnek tréningre, ne legyen előtte a fejük lekötve, mert különben csak azt tanulják meg, hogy a szár húzására előremenjenek. Sokan így már előre el akarják érni a "jó fejtartást", de én ezt nem tartom helyesnek. Az első hetekben laza száron lovagolom őket, és csak arra figyelek, hogy amikor elveszem a szár lelógó részét, azonnali egy helyben maradást kapjak. Nyeregből először lépésben kezdem.
Azt mondom, "Whow", hátrabillenek a nyeregben könnyen, és lassan addig veszem fel a szárat, míg a ló egy lépést nem tesz hátrafelé.
Nem állítom meg lépésből a lovat, hanem a "Whow" a hátralépést jelenti. Ezért van, hogy csak akkor használom a "Whow"-t, ha a lovat mechanikusan (szárral) hátraléptetésre vissza tudom venni. A földről ezt a szót szinte soha nem használom, még akkor sem, ha a lovat az egy helyben állásra tanítom. Sok könyvben lehet olvasni, hogy felveszem a szárat, míg a ló megáll, ekkor meglazítom, majd újra felveszem és hátraléptetem. Én ezt sem teszem. Megállásnál addig tartom a szárat, amíg egy lépést hátra nem lép, ekkor viszont azonnal meglazítom.
Alapjában véve, ha a "Whow" szót használom, mindig hátrafelé léptetek. Ha jól áll meg, akkor lassan léptetem hátra, és utána adok neki egy szünetet. Ha nem hallgat rám, vagy nem erőlteti meg magát a hátralépésnél, azonnal beavatkozom, két szárral hátrafelé léptetem, majd egy másik irányba lovagolok.
Nem minden megállásnál mondom, hogy "Whow". Ez így az első hónapban nem tűnik jónak, de megvan az oka. Egy lónak meg kell tudni állni lépésből akkor is, ha a szárat lassan felveszem, ha terepen meg akarok állni az út szélén, csörög a telefon, vagy vége a tréningnek.
Itt nem kell megállnia reflexszerűen és hátralépnie, de ha azt mondom: "Whow!", mindig!
