csacsa.eoldal.hu

Dozens of significant regional swing dance variations are alive in the USA and Europe. The number of distinct regional styles is far greater than the number of distinct musical styles. To make matters even more interesting, not only do important sub-regional variants exist, but experienced and creative dancers may have radically different (fascinating, beautiful, and developing) personal styles! Many swing dance forms originate in a specific city, in a particular dance club, or even owe their birth to a one inspired individual." (Kurt Lichtmann)

A boogie alapvetően egy swing eredetű tánc, amely az '50-es években a rock & roll elterjedésével vált népszerűvé Európában. Az Egyesült Államokban nevezik néha a swing európai stílusának, változatának is. A legfőbb jellemzője a szabad vezetés és az improvizáció, talán ez az, ami leginkább megkülönbözteti a többi tánctól.

Hogy mi egészen pontosan a táncban az improvizáció? A zene lüktetésének, hangulatának tökéletes visszaadása? El lehet(ne) mondani szavakkal, de a legjobb, ha megnézed egy olyan felvételen, amelyen azt gondolom, hogy egy eszményi példát láthatsz arra, hogyan lehet visszatükrözni egy zongora boogie ritmusának, ütemének változásait - kétségkívül egyedi, utánozhatatlan stílusban Tony Rindone és Catherine Triantafylou előadásában.

Tony Rindone - Catherina Triontyfilou (Franciaország)
Lyon VB 2. hely

A boogie-woogie zene 4/4-es ütemben íródott, ahol a második és negyedik ütemet a ritmusért felelős hangszerek hangsúlyozzák (fontos: az eredeti boogie, mint zene csak és kizárólag zongorajáték!). A zene jellemzője az úgynevezett off-beat hangsúlyozás, ami számos afro-amerikai zenénél megtalálható. A dallamvezetés (a basszus hangszerek) az első és harmadik ütemet hangsúlyozza, a ritmust adó hangszerek pedig a második és a negyedik ütemet. Az alaplépés a két lassú ("sétáló"), és két triple step lépésen nyugszik és a fent említett dallamvezetést adja vissza, de számtalan variációja lehet és megengedett, sőt, versenyeken előny a minél sokszínűbb "díszített" alaplépés (lsd.: "kick ball change", vagy back step triple step - triple step). Minden lépésvariáció (4-es, 6-os, 8-as, 10-es-lépés stb.) megengedett az ún. ugrólépés (lsd: akrobatikus rock & roll) kivételével. A kivitelezésnek könnyűnek és játékosnak kell lennie, de ugyanakkor dinamikusnak is. A lépésvariáció megválasztásával a táncosoknak hangsúlyozniuk kell a zene ritmusának jellegét, vagy annak változását. A lépések hangsúlyozásának legalább a második és negyedik ütemekre való súlyáthelyezéssel, a zene ritmusának változását követve kell történnie. Pld. a 6-os lépésnél áthelyezés a második, negyedik, ötödik és hatodikra. A lépések lábmozgását a csípő megfelelő ellenmozgásával ki kell egyenlíteni a felsőtest fel és le irányú mozgásának elkerülése érdekében (a hangsúly tehát mindvégig lent van, az "ugrálást" lsd: jive, el kell kerülni).

A 6-os számoláson alapuló általunk, Magyarországon is ismert és táncolt boogie-woogie lényegében nem más, mint a jitterbug, lindy hop és az '50-es évekbeli más rock & roll stílusok németek által átalakított, kifejlesztett változata. Valójában hazánkban is ezt vették át először az akkori táncosok elsősorban német tanároktól a '90-es évek elején. Ez a (stílusbeli) kötődés a mai napig is tart, bár a táncosok saját maguk által történő továbbképzésének (külföldi táborok, versenyek stb.) köszönhetően egyre lazul. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy a Cab Calloway elnevezéséhez köthető, az ő idejében ('20-as évek) még külön stílust jelentő jitterbugot később már a lindy hop szinonimájaként emlegették a világban. Ma már viszont gyakran a jitterbug fogalmát arra a stílusra, táncosra alkalmazzák, amely, vagy aki a többitől nagyon eltérő, különböző (lépéskombinációban, testtartásban stb). Napjainkban azt a táncot nevezik Európában a korai boogie-woogie-nak, amit az olyan filmekben, mint a "Rock Around The Clock" és "Don't Knock The Rock"-ban láthatunk, és amiket a táncosok akkor még (általánosságban és összefoglalóan) jitterbugnak vagy lindy hopnak hívtak. Később a boogie sokat alakult akár országonként eltérő módon, és a fejlődés során a lindy hop 8-as számoláson alapuló figuráit, elemeit átvette - ez főleg a '90-es évektől figyelhető meg fokozottan. Az idők során országonként eltérő stílusok jöttek létre, alakultak ki Svédországtól Franciaországon, Belgiumon, Németországon, Magyarországon stb. át egészen Olaszországig.

Bár swing tánc, jellegéből adódóan inkább rock & roll és zongora boogie, esetleg retro-swing (Brian Setzer, Cherry Poppin' Daddies, Mitch Woods stb.) zenéhez illik - de aki ezt a stílust szereti és műveli, az táncol(hat)ja másra is. Az előzőekből következik tehát, hogy egy igazi boogie táncos nem előre betanult koreográfiákat sajátít el (ellentétben a versenytáncosokkal), hanem a saját egyéniségével próbálja visszaadni a zene hangulatát. A zenére próbálja meg "rátenni" a figurákat, a más swing táncból átvett elemekkel éreztet(het)i a váltást (pld. charleston, balboa lépés), az ún. szinkron-figurákat egy-egy zenei stopra vagy hosszabb effektre igazítja. Azonban a figurák kiválasztásánál a pároknak meg kell őrizniük a boogie-woogie eredeti jellegét. Ha újonnan kreált vagy más táncokból (akár salsa, lindy stb.) átvett figurákat tesznek bele a táncukba, ezt mindig a tánc eredetiségének megőrzésével kell tenniük. Tehát például az előbb említett balboa alaplépést bele lehet építeni a táncba, de ez nyilvánvalóan nem mehet az eredeti kategória rovására. Akrobatikus figurákat szintén alkalmazhatunk, de ezeket nagy óvatossággal kell gyakorolni, és mindvégig edzői felügyelet mellett. A tánc során mindvégig harmóniában kell egymással lennie a párnak, ami alatt a két táncos tudatos egyetértését értjük, vagy egymás kiegészítését a mozgás kivitelezését illetően (lsd: alaplépés!), valamint a táncszám előadása során megmutatkozó összhangot. A férfinak és a nőnek egy egységnek, azaz párnak kell hatni, anélkül hogy ezáltal bármelyikük egyénisége is elveszne, ez lényegében azt is jelenti tehát, hogy tánctudásban, mozgáskultúrában lényegében azonos szinten kell lenniük.

Ma Európában ahány ország, annyi megközelítés létezik a boogie felé, ezért aki egy WRRC világversenyen induló párokat néz, sokszor nem lát(hat) egységes stílusjegyeket (ezért is vannak különösen nehéz helyzetben a pontozók, hiszen nehéz elvonatkoztatniuk saját hazájuk stílusától). A WRRC (World Rock & Roll Confederation) a rock & roll, a boogie-woogie és swing (lindy hop) területén működő táncszervezet és szövetség, amely minden évben számos versenyt rendez. A boogie élmezőny tagjai ma már sok más, hasonló kategóriában is versenyeznek (swing, lindy hop) - lévén a stílusok hasonlósága, átjárhatósága egy felkészült párnak nem okoznak akadályt (Henric Stillman & Joanna Eriksson) például lindy hop VB 3. helyezettek, ugyanakkor junior boogie világbajnokok és felnőtt kategóriában szintén 3. helyezettek). A táncosokról és a versenyeken látható stílusokról többet a Ki kicsoda? résznél olvashatsz, ahol a leírás mellett szemléltetésként megnézheted magát a táncost is.

Manapság a nemzetközi versenyeken a párok véletlenszerűen kapott gyors zenére táncolnak (kiemelve itt is az improvizációs készséget), egészen a döntőig, ahol a már előre megadott lassú és gyors számokba belehallgathatnak de a választás lehetősége itt sem adott, mivel sorsolással döntik el ki, melyik számra táncol. Igen gyakran kell élőzenére táncolni, és ez esetekben előfordul, hogy még a meghallgatás lehetősége sincs biztosítva a pároknak. A zene gyorsasága lassú szám esetében 28-32, gyors számoknál 48-52 BPM (Beats per Minute).

A magyar legjobbak

Magyarországon a boogie-t táncoló párok a '90-es évek közepén nagy hátránnyal kapcsolódtak be a nemzetközi versenyzésbe. Ennek ellenére több párosunk is kimagasló sikereket ért és ér el ma is, amelyekre méltán lehetünk büszkék. A ma már sajnos nem aktív versenyzők közül Buzalka Gábor és Landherr Dóra rendszeresen az élmezőnyben végzett (1-20. hely) nemzetközi versenyeken, legjobb eredményük a 2005-ös winterthur-i világkupa döntőbeli 7. helyezés!

Balásy Ádám pedig a német Doris Preuhs-szal német színekben 2003-ban Gmundenben az 5. helyen végzett a világkupán ill. ugyanebben az évben Deutsche Master címet nyertek. Ádám jelenlegi partnerével Hidasi Gabriellával is szerepelt már Világkupa döntőben; 2006. októberében Münchenben a 7. lettek.

A boogie mint hobby tánc

Versenyzési ambícióktól teljesen függetlenül is nagyon sokan élvezik a boogie-woogie-t. Minden korosztály megtalálhatja benne a könnyed mozgást, a zene és a tánc örömét, hogy bármely koncerten, házibulin, táncos buliban táncolható akár lassú akár gyors tempóra és még csak a lépésre sem kell rettentően odafigyelni...